Leszámolós választáskor mire figyeljünk?

Egy kis "adalék" a leszámolható minták választásához:

Elég sokat foglalkozom (szabadidőmben) mintakészítéssel. Ezúton szeretném Veletek ezért a tapasztalataim egy most aktuális részét itt megosztani. Remélem segit a mintaválasztásban. 

1./ Vannak ismerőseim, akik kizárólag ("Ha lúd, legyen kövér") a leszámolható mintát maximális színszámmal, azaz ( nálam ez ) 200 színnel kérik. Gyönyörű színekkel lehet ilyenkor elkészíteni a mintát, varrni a keresztszemest illetve gobelint, hát még ha az a fonal DMC!  

2./ "Mióta tudjuk", hogy hogyan haladhatunk áttekinthetően, kis részt fogva egyszerre hímzés alá, s megismertük a kereten való varrás előnyeit, tudjuk már, hogy hogyan kell fentről kezdeni és fentről befejezni egyazon szín varrását, sok-sok tűt használni  egyszerre (max. annyit, amennyi szinből áll a munkánk), így nem lehet probléma már nekünk a pár szemes öltések kezelése, tudjuk tervezni  az adott öltésszámok nagyságának megfelelően kb. mennyi ideig tart majd a munkánk elkészitése, - ezért szinte "mindegy" már nekünk, hogy milyen öltésszámmal és milyen színszámmal dolgozunk, ki tudjuk vitelezni a munkánkat, ha van bennük elég kitartás.

3./ A kézimunkánk méreteit, szépségét, csinosságát, praktikusságát, elhelyezhetőségét, a pénztárcánk "méretét"  természetesen nagyon is befolyásolja, hogy az adott minta kivarrását  milyen öltéssűrűséggel készitjük el azonban. Törekedjünk a normál öltéssűrűségtől (4,4 öltés/cm) eltérő (pl. 6; 7; 8,8 stb. öltés/cm-enkénti)  öltéssűrűséggel történő varrásra. (A kivánt - több szempontból kedvezőbb -  hatás nem fog elmaradni.

 4./ Visszatérve az 1. ponthoz: a leszámolható programok sajátjai (annak ellenére, hogy beállitásokkal ezen is lehet változtatni, s ilyen szempontból pedig el is térnek a klf. szerkesztő programok), eléggé szétszórják a szineket, sok-sok 1 és 2 öltéses szétszórt helyeket produkálva. Szinte attól függetlenül, hogy  hány szinnel dolgozunk, adódnak sok-sok ilyen öltéshelyek. ( De ezektől  is lesz a munkánk valósághűbb, nem agyonszerkesztett, nem agyon kontúrozott, nem mesterkélt, stb. ) Tehát elsősorban a megfestett, lefényképezett kép milyensége határozza meg a szinek tagolását és nem a mi szinszám választásunk.  (Ezzel kapcsolatban sokan kicsit tévedésben vannak.) A program szétszórja  egy 30 szinből álló kép  szineit is úgy pl. mint egy több szinből állót. Itt is adódnak 1-2 öltéses helyek . Nyilván azonban egymástól talán közelebb esnek ugyanazon szinek négyzetei, ha kevesebb szinnel  dolgozunk, de ha nem szeretnénk, hogy agyonra hálós, áthuzásos legyen a hátoldalunk, akkor bizony itt is sokat kell kezdeni és eldolgozni egy egy  szin esetében is.  Ezen tapasztalat után én arra a következtetésre jutottam, hogy szeretek sok szinnel és sok tűvel dolgozni inkább, s ezáltal sokkal szebb szinekkel.

5./ Nemhiába hivják a programokat szerkesztő programnak. Az ezekkel való bánás, kisérletezés, dolgozás egy örök tanulási folyamat. Nem abból áll csak a dolog, hogy kiválasztunk egy képet, s  „belövünk” egy szinszámot  (többnyire kevesebbet), s a programunkat „ráhúzzuk”  a képre, s lesz valamilyen eredmény. A program ekkor kiválasztja az adott fonalmárka pl. 447 szinéből a  kívánt  db-számú szint, többnyire barnákat, szürkéket, csúnya zöldeket, kékeket stb. A  szebb szinek csak magasabb számú szintartomány választásánál „keverednek elő”. Tehát ne hagyjuk annyiban! Valóban szerkesszük meg azt a mintát szépre, egy viszonylag magas szinszámmal , használjuk ki a programunk által kinált adottságokat, szép , igényes munkákat adjunk ki a kezünk közül. Tehát valóban szerkeszzük meg nagyon szépre azt a mintát!   Ha ezt a „bibelődést” mi nem szeretnénk, de szép munkákat szeretnénk himezni – akkor mindenképpen olyan kinált  (ellenőrizhető) forrásból válasszunk/vásároljunk  mintát magunknak, ahol egy látványkép is van csatolva az adott, leszerkesztett  mintához, nem csak az eredeti  kép. Ne vásároljunk, gyüjtögessünk  rosszul „olvasható” , miniatűr öltéshelyeket tartalmazó, „zsákbamacska”  mintákat. Elég „drága mulatság”  ez a kézimunka,  ne kockáztassunk. Legyünk igényesek a mintával és magunkkal szemben is.

6./ S örök dilemma a fonalak átváltása. Nagyon-nagyon kell vigyáznunk vele.  Az a legfontosabb, és mindenképpen követendő, hogy ha lehet, a leszerkesztett minta megadott fonalfajtájával varrjunk. A szinek igy harmonizálnak, igy vannak összhangban a legjobban. (Erről sokat irtam már az előző dokumentumokban is.)  Ha mégis (klf. okok miatt) átváltással foglalkozunk, legyünk nagyon körültekintőek. Ne higgyünk a fonalátváltó táblázatoknak vakon, hasonlitsuk össze nagyon a szineket, ha lehet, ha tehetjük  élőben, ha nem, akkor a szinek szineit, neveit illetően is. S ekkor sem lehetünk 100 %-osan még biztosak benne, hogy a szinek összehangja legalább olyan minőségű lesz, mint ahogy az a választott minta virtuális képének megfelelően  látszik. S ha alakokat, főleg arcokat, kezeket, stb. varrunk, akkor a figyelmünk, az esetleges átváltásról való  döntésünk legyen még megfontoltabb! Hamza Péterné Anikó